Sokan álmodunk a bőségről, anyagi biztonságról, de valami mintha folyton visszatartana minket.

Hiába próbálkozunk keményebben dolgozni, újabb és újabb módszereket keresni a pénzteremtéshez, az áttörés elmarad.

Vajon miért?

A válasz gyakran nem a külső körülményekben, hanem a tudatalattink mélyén rejlő mintákban keresendő.

A tudatalatti az emberi elme azon része, amely az automatikus gondolatokért, érzésekért és viselkedésekért felelős. Gyermekkori tapasztalataink, a családban hallott mondatok, vagy a környezetünkből származó hatások gyakran beépülnek a tudatalattinkba, és mint láthatatlan „programok” működnek az életünk során. Ezek a minták gyakran pozitívak, de általában sokkal több korlátozó hitrendszert kapunk.

A leggyakoribb korlátozó minták:

1. „A pénz piszkos” vagy „A gazdag emberek rosszak” Ha gyermekkorunkban ilyen kijelentéseket hallottunk, a tudatalattink elutasíthatja a pénzt, mivel azt rossznak vagy erkölcstelennek érzékeli.

2. „Keményen kell dolgozni, hogy pénzed legyen” Ez a minta arra késztethet, hogy túl sokat dolgozzunk, még akkor is, nem vesszük észre a hatékonyabb és könnyebb módjait  a pénzkeresésnek.

3. „Soha nem lesz elég” Ha hiánytudatban nőttünk fel, a tudatalattink folyamatosan azt az érzést fogja erősíteni, hogy a pénz mindig hiánycikk lesz.

4. „Nem vagyok elég jó” vagy „Nem érdemlem meg” Az önértékelési problémák akadályozhatják, hogy befogadjuk a bőséget.