Az iskolában megtanulunk írni, olvasni, számolni, de arról igen keveset tanulunk, hogy hogyan viselkedjünk majd a párkapcsolatokban.

Mást akar a nő és mást akar a férfi. A férfi szexet, a nő kapcsolatot szeretne.
Nem vagyunk egyformák. Különböző a nyelvünk.
A férfi nem érti a nőt, a nő nem érti a férfit.

Párkapcsolati mintáink alapja a szüleink élete.
Ösztönösen tanulunk tőlük.
A gyermek a szülők be nem vallott, elrejtett érzelmeiből többet érzékel, mint a kimondott szavakból.

Tőlük lestük el, hogy hogyan kell kezelni a problémákat. Ezeket észre sem vesszük, de mégis beépítjük saját kapcsolatainkbe is. Vagy folyton ellene megyünk és igyekszünk bizonyítani – leginkább magunknak – hogy mi másképp csináljuk.
Nem szokott sikerülni…

Reményeink szerint mégis valahogy mindig tökéletességet remélünk magunktól és a másik féltől. Túlzott elvárásaink vannak.

És ahogy a kapcsolatban egyre nő a kihívások, problémák száma, akkor elég gyorsan falakat húzunk fel. A másik hibáit sokkal hamarabb észrevesszük, mint hogy rászánjuk magunkat a változásra, az igazi megoldás meglelésére.

Az ideáliskapcsolat nem attól jó, hogy nincs probléma, hanem hogy a partnerek tudják kezelni a gondjaikat, tudnak egymás felé közeledni, tudnak változni.

Ebben fog segíteni ez a csoport.